Miért repedik a lábízületek. Köpönyeg sors

Autoimmun betegség alternatív kezelése

I Flavius Claudius Julianus — vagy ahogy előszeretettel görögösítette: Iulianosz — a maga gyermeki hitével buzgó keresztény volt. Ariánus, mint mindenki az Udvarnál. De ezektől eltekintve, aki számított és érvényesülni akart — az az volt: igaz keresztény; pontosabban ariánus, amióta az Areioszi Egyanyaszentegyház mindenütt visszaszorította s majdhogynem heretnekséggé fokozta le a katholikus orthodoxiát gyermeki hitét nem feszélyezte volna, hogyha nem így — nem mint Constantius Flavius Valerius Chlorus császár unokája — nem mint császárivadék tudja meg, hanem csak  amúgy,  messziről, alulról, alkalmilag értesül róla: arról, hogy az uralkodócsaládokban az uralomváltással járó szokványos vérfürdő ezuttal is elkövetkezett s lezajlott, műsorszerűen, annak rendje-módja szerint.

Igaz, ez nem olyan katasztrófa, hogy akire elsőül lesújt, még elkiálthatja miért repedik a lábízületek szaladjon, ki merre lát! Feltéve hogy szabadnak születik és nem rabszolgának, valami derék  Honoratus  vagy  Spectabilis  atya porontya gyanánt fel se figyelt volna a megrázkódtatásra s ha igen, akkor is csak nagy sokára — elintézve az elkésett kézlegyintéssel: nagyurak dolga; hiszen amíg kitudódnak miért repedik a lábízületek gyászos események, az is időbe telik ám a császárivadék — az  Nobilissimus a jeltelenség fényűzése sohasem lehet osztályrésze annak, aki, mint ő is, rajta van a császárivadékok táblázatán; és a Második Flaviuszok családfájának minden ága-bogán, a táblázat minden sarjadéka mellett ott a kérdőjel.

Izgalma ráragadt.

Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)

A rémült felfokozottság állapotában falakon keresztül is: látott-hallott. Ha van neki, olyanja és ha nem, nos, még mindig — — lüktető fájdalom a könyökben II Nikomedeiában a fejedelmi praeceptor, Euszebiosz püspök el-elhívta hozzá fél-egyiptomi felcserét. Abüdoszi Phalaikosz, a légzőszervek szakorvosa, elsőrangú léggyógyász hírében állott s noha vélelmezhetőleg pogány, az Atya igen bízott benne — ő, Phalaikosz, mint háziorvosa, gyakorta megnézte Iulianoszt, hogy valóban asztmatikus-e vagy az Udvar gyanúja alaptalan s csak bámulatos fogékonyságában a  pneuma  olyan, hogy leutánzó játékossága van.

És Iulianosz lélegzett. Sugaras-rózsás mosollyal, kissé bágyadtan elnézve s olykor, mintha kimaradt volna a felejtett beszippantás, nagyokat lélegzett, kapkodva, mohón.

Hogyan javítsd ki a repedést a falon?

Nem csípő problémák babáknak ezeket a rózsákat az arcocskádon, lázrózsás az arcocskája ennek a gyereknek — mormogta maga elé a léggyógyász és a fiúcska szemhéját, felsőajkát fel-felhúzdogálva, alákémlelt fogínyének, szemefehérjének. Mire gyanakszol? Csikbék gyermek még, de erős csontozatú. Kinövi vitézül, megeszem a fejem, ha nem növi ki.

Addig is… — — Nos…?!

Gyermekgyógyászat

Ami felforrósítja az agyi miért repedik a lábízületek. Ez a turhamirigyünk, az agy, sok bajnak miért repedik a lábízületek okozója; Egyiptomban volt eset, hogy sikerrel távolították el s azonkívül hogy a turha folyása elmarad, a beteg cseppet sem sínyli meg.

Ám a kis  Nobilissimus  esete távolról sem olyan súlyos s itt Nikomedeiában, ilyen beavatkozáshoz úgy felkészülve nem vagyunk, mint Abüdosz szentélyeiben — — — — Javallatod,  Spectabile? Ez a mohóság csakúgy megnyilvánul a falánkságban, a tudás szomjúhozási szertelenségében, mint minden egyéb mozgásbéli gyorsalkodásban; s a hápogó-hamzsoló légzésben nemkülönben… Étkezésében mértéktelen s amúgy, alumnuszod biflázós, hogy leckéjétől el nem rángathatod…?!

Amúgy meg, amilyen ábrándos elrévedező, rajtakaphatatlan s amit mondok és visszakérdezem, hát mint a vízfolyás. Csak úgy ragad rá. Édesítsétek mézzel: azt szopogassa reggelenként langyoskán, de csak amennyi kedve tartja. Ha másról lett volna szó és a forrólépűség gyanúja fennforog, az Abüdoszi nem habozott volna s karneol-talizmánt rendel a fejedelmi betegnek, az Agathodaimon jegyével megjegyezve — hogy raknák a lépére éjszakára; de nem akarta kockáztatni, hogy kihívja az újhitűek rosszallását, a püspök a megjegyzett  telezmát  még pogánykodásnak tartaná — mindjárt más volna az eset, ha ő lenne a forrólépes beteg… Phalaikosz begöngyölte piszkáló-vizsgáló pálcikáit, majd orvoskészségét a hóna alá kapva, barackot nyomott a gyermek fejére és az előálló sekrestyés mellől, kit püspöke, kikísértetésére, begongatott, még visszaszólt: — Kis herceg urunknak kutyabaja.

Hacsak a mohóság nem, mely természetében van s majd utóbb még megtetszik más formájában, élemedettebb korban, például a rajongásosságban. Amit ingyen sem kúrálnánk, sokkal inkább tiszteljük annál s magasztaljuk, mint szép erényt, ebben a rajongásos korban… A távozó szavait Euszebiosz, a maga episzkopális fontosságában arra sem érdemesítette, hogy kipottyantsa az eszéből; fehérköntösű kis alumnusza pedig már a felmondandó szentlecke igéin jártatta a sütnivalóját.

III A kis Iulianosz váltig a lélegzését figyelte — mert praeceptoránál is jobban hegyezte a fülét — és ha nem a szavával, hát a sugalmazásával, a fél-egyiptomi rávezette valamire, amire ki tudja, tán maga se gondolt. Hogy az ilyen aggodalmas, szakadatlan figyelése annak, aminek magától kell mennie — fél betegség. De Miért repedik a lábízületek Phalaikosz jó orvospap volt s tudta a magáét: hogy a nagytudományú, miért repedik a lábízületek nyomatékos, az orvosi bizakodás, a miért repedik a lábízületek barackot nyomó szakléggyógyász barátságos, hátbaveregető bizakodása — a fele gyógyítás a gyermek megpróbálkozott tehát vele, már amennyire ilyesmivel próbálkozni lehet; mert az esze kijárta.

Hogy ne figyeljen a lélegzetvételére; ha gyors, ha lassú, ha hápogós, ha kapkodós — tegyen úgy, mintha nem venné észre. Nincs mit firtatni azon, hogy mikor, mivégből-s mivégre van adva úgy a dolgok rendje, ahogy van — magunkat is bennetalálva kényszerpályáink foglyaként; s jóllehet a gyermek Iulianosz fejére az uralomratörés családi gyanúja sötét árnyékot vetett s tegyük hozzá, nem először és nem utoljára — azért titokzatos módon mindig gondoskodás történt mindenről, ez lévén a dolgok rendje.

Hogy egy Chlorus-ivadék soha pompában, kényelemben hiányt ne szenvedjen, se háziőrizetben, se száműzetésben; és hogy olyan praeceptora legyen a hit dolgaiban, amilyen a fejedelmi sarjnak kijár.

És ahogyan szószékhez szokott szárnyalással, főrendi füleknek szánt emelkedett árnyalással az Ígét Euszebiosz úr, püspöki szájából elrebbentette — a hittudomány és a szónoki művészet örök régióiból a hit hogyan kell kezelni a térd inak egyenesen a gyermek Iulianosz fogékony lelkébe szállt — lévén orvosa szerint is  pneumája  természettől olyan, hogy leutánzó játékossága van eltanulta, hogyan kell gyűlölni a száműzetésben is áskálódó Athanasziosz a Varacskos Vatrantyú átkos orthodoxiáját — nemhiába volt Nikomedeia nagyhatalmú püspöke Areiosz barátja és egykori pártfogója — és olvadozva örvendezett a gyermek a csudamívelésnek beillő diadalmas szavazatszámlálásokon csakúgy, mint a feldühödött tömeg kegyes haragján, akárhol számlálták, akárkire dühödött, ahány kegyesen haragvó tömeg csak volt, ha szétmarcangolta az orthodoxia egyik-másik aljas gyülekezetét — — legalább rájukgyújtották a templomot?

miért repedik a lábízületek

Mert van-e, amitől visszariadnának a gyalázatosok, akik poklos lelkükkel megpecsételvék s így rosszabbak a kereszteletlen pogánynál? Öregeink még emlegetik s mutatóba akad, aki még emlékezik rá s nem is egyszer mívelték: a Boszporoszon, igaz ariánus zarándokokat, papjukkal, fortélyos szerrel meglékelt gályára csalni, az öböl közepén vízbefullasztani és a süllyedő gályáról kiúszni próbálókat, őrcsónakokból, evezővel aláverni nem átallották így csepegtették a tudást-oly-szertelen-szomjúhozó lelkébe szent hitünk leglényegét, hogy azzal felvértezve, bevethessék őt is a lelkek-csatájába, ha eljön az ideje.

Hiszen Areiosszal váltig bajok voltak miért repedik a derékfájás terhesen Euszebiosz Őistenszeretősége hol látszólag cserbenhagyni, hol társait az egyházfejedelemségben zsarolva-fenyegetve, barátját újfent püspöki kathedrára segíteni volt kénytelen; de a részletek nem változtathatnak a hit lényegén, ahogyan a hét-nyolc éves csikbék gyermeknek hinnie kell, ki nehezen kapkodja a levegőt a szegénykém s ráadásul mintha elmaradt volna a növésben ez a kiskevés is elegendő, csak meghiggye a szentem és ahogyan maga Álomlátó Nagy Szent Konsztantinosz Iszaposztolosz is hihette — mert hinnie kellett s hogy is lehetett-légyen másként, hiszen halálos ágyán, ha nem is alámerítve, még csak szenteltvízzel háromszor megöntözve sem, csupán kézráhelyezéssel, tehát nem keresztelve, csupán kereszténnyé fogadva, az ariánus Egyanyaszentegyház nyájába beterelte püspöke-és gyóntatója, Areiosz Nagyvértanú kipróbált, rendíthetetlen híve —  ő maga,  Euszebiosz ha ő volt és nem más megnézte?

Annak volt mondható, halottnak, miért repedik a lábízületek még meleg volt, érintésre…?! Bölcsen ignorálta, hogy ez a titkos, feszélyező, firtatni-nem-ildomos, sőt veszedelmes kérdés oly sokáig foglalkoztatta a teológia ama kivételezettjeit, akiket különös elmeéllel áldott és nemszűnő lelkimardosással vert meg az Ég — nevezetesen: szabad-e akár csecsemőt a szó adománya előtt, akár halódó aggastyánt a szó adományának elvesztése után, az Egyanyaszentegyházba beereszteni?

Ha gondolata átvillan rajta, mert megütik a fülét a pletykák, akkor is — ösztönösen érezte volna, hogy ilyenkor a Hulla — ha császár és kereszteletlen — tudja: a leöntögetés ceremóniás félpercére az életet mímelnie dukál; így tenne ő maga is és így, minden császárivadék mi értelme volna túlkombinálni?

miért repedik a lábízületek

A gyermek Iulianosz idáig nem jutott: ő  hitt;  arról pedig,  amit  hitt — akkor, a nikomedeiai templomsekrestyében a festő, Szárdiszi Beronikianosz némán-is, nyelvekidugva-odafigyelő társaságában — Iulianosz úgy hitte, hinni fogja  mindhalálig;  majd annakutána, a vértanúk, hitvallók és mozaik-aureólás szentek, arany autokratorok üdvöz gyülekezetében tulajdon istenlátó szemével meglátja még és látton-látva látja, amit azontúl hinnie is fölösleges — hiszen  látja mind az idők végezetéig IV De mi a különbség aközött, amit hinni kell és amit hinni lehet, ha a lélek — akár a tengeri csupaszáj-anemóna feltátintása, nyitva áll és kész az elúszó hihetőségek-és káprázatok befogadására?

Iulianosz hívőnek született és lelke-zsengéjét mindenek meghívésére hajlamosította telhetetlensége.

  • Brigitta egy nagyon ügyes köröm technikus.
  • Révai Nagy Lexikona, kötet: Kontúr-Lovas () | Arcanum Digitális Tudománytár
  • Gyógypedikűr - Szépségbarlang - Budapest

Mohósága, mely annyira elúrhodott szervezetén, hogy paporvosa, Abüdoszi Phalaikosz, lépének felforrósodására gyanakodott; és épp e felforrósodástól, a gyermek tágranyílt szemének, hegyezett fülének oly szipolyos volt varázsa, hogy hatására-és igézete alatt Iulianosz az ismeretek, az eszmék, a mitoszok, a héroszok, a szentek-szenvedéstörténetek és vértanúlegendák áradatát miért repedik a lábízületek ki élete folyamán — tutoraiból e zavartalannak éppenséggel nem mondható gyermekkor ahogy távolodott, tizedik életévére vissza-visszasütött propontiszi Napjával s emlékezetében a lélek a tengerparti régi tervelgetések, álmodozások heszperiszi kertjébe vissza-visszamenekült.

Két aranyalmája volt az emlékek e kertjének s valahányszor csak beléjükharapott, szétáradt szájában a gyermeki örökifjúság zamata — miért repedik a lábízületek végtelen életidő csali-meggyőződése, mely a fürtünket loppal, hátulról metélő Halálisten, a hajcsomónkkal elszaladó Thanatosz fekete hatalmát a visszavételre nem ismeri.

miért repedik a lábízületek

Két aranyalmája — az egyik az álommajor a római villával, anyai nagyanyja ajándéka; és miért repedik a lábízületek másik — Mardoniosz, öreg tutora E prerogatív mögött az okoskodás egyszerű: ha az Örökkévaló és Megváltó Istenek a hivatalhoz, vagyonhoz eszet adnak, mekkora nagy eszet adhatnak annak, akit fejedelmi bölcsőben ringattak és császárivadék?

A sok aranykarikás papagály közül ő volt az egyetlen lakóniai, bár éppenséggel nem lehet elmondani, hogy lerítt volna róla a spártai életvitel. A Beszélő Hajó volt a gúnyneve, mert előhegyezett, foghíjas alsó állkapcsa az előresikló gálya orrához tette hasonlatossá, ha járkálva deklamált. Ő is, mint mindenki, aki szenvedélyes szerelemmel csüggött hellénségén, gátlástalanul attikizált az attikizáló hasonszőrűek között; de azért ő is, mint mindenki ízléssel-mértékkel törtető, a keresztényeskedőknek odanyalva törtetett.

Második rész

Tudhatta, enélkül nincs előmenetel s dörgölődznie kell, dörgölődznie — lehetőleg az Areiosz-párt éppen felülkerekedőben lévő zsinati frakciójához, ha nem akarja, hogy termei kiürüljenek szerencséjére s majd meglátjuk, mi szivettépő szerencse! Hogy ugyanaz a tokapörsenéses, rosszfogú és ficsorisága mián köpködő módszerek a vállízület fájdalmának kezelésére Hekeboliosz — akit fiatalon megcsodált és nemhiába hívták Kopaszkeselyűnek — ugyanő volt az egyik főkolomposa annak az irodalmi összeesküvésnek, amelynek mágiázással-és mágiázásra való felbújtással bevádolva fejedelmüket, Libanioszt végül minden sikerült.

Először: eltávolítani a fővárosból a nagy Antiokheiait; és másodszor: távoltartani az olyan félelmes vetélytársakat, mint Athéni Himeriosz, aki Szimonidész és Pindarosz lírai magasságaiba emelkedőben, kidagadó nyakereivel miért repedik a lábízületek elvágódott s hosszú percekig epilepsziásan vonaglott, míg a tetszésnyilvánítás el nem ült. Vagy mint Prohairesziosz, a kilenc láb magas örmény óriás, aki rögtönzéseivel nyűgözte le hallgatóságát s bármi buffogó, üres szócséplés lett-légyen is, nem szűntek csodálni, hogy még mindig győzi szusszal.

Vagy mint Kaiszareiai Akakiosz és riválisa, Illüriai Tuszkaniosz, emez a szóművészet divatújdonságaival artrózis megállítani a torna kezelését, amaz gőgös megvetéssel fordult el a régiek, egy Ariszteidész, egy Hermogenész arkhaizmusaitól: valamennyi veszedelmes vetélytársa lett volna a főváros aranykarikás papagályainak a császári bazilika termeiben — Kappadókiai Bémarkioszról nem is beszélve, aki megvetette Himeriosz túlhajtott metodikáját s oly világraszóló mestere volt az ígének, hogy az Autokrator külön engedélyével és kegyes miért repedik a lábízületek, pogány létére ünnepi szónoklattal szolgált-és segédkezett keresztény kegyhelyek, templomok-mártírionok felavatásánál.

Még anyjáról, Bazilináról maradt rá s a családhoz tartozott — amennyire a családhoz tartozni merészel egy szkíta származású eunukh, aki egyik lábát — ha nem is sánta rá, de — húzza aki félretartott fejjel járkál, mert csak úgy tud előrenézni azokkal az örökké vibráló, ugrálva-közepező miért repedik a lábízületek tán azért is olyan figyelem-csiholó a nézése, ha valakin oly intenzíven rajta-nyugtatja ezeket a nüsztagmás szembogarakat egy kappanhangú herélt, aki nincs ugyan leltárba véve s mint rhétorpraeceptornak, mindenkor szabad elmenetele volna, ha akarná és el tudná képzelni az életét a Flaviuszok és a flaviuszi háztartást tulajdon-maga nélkül Mardoniosznak?

Dehogy is volt mehetnékje.

miért repedik a lábízületek

A gyermeki csüggés nem tesz fel ilyen kérdéseket talán azzal, hogy akit ő maga sohase látott, mert korán elhalt s így csak nagy elkésve bálványozhatta édes árnyát: szülőanyjáról Mardoniosz volt a főforrása. Mert az, hogy még az ő születése előtt, anyjáról egy frissen alapított városkát Bazilinopolisznak neveztek el, mit sem árul el termetéről, hajáról, hangjáról.

Iulianosz csak a hézagos leírások alapján alkothatott képet a Csodálatosról, az Édes Úrnőről, a Deszpoináról, akinek Mardoniosz első tutora s utóbb felolvasója volt. Mardoniosz volt az egyetlen megmaradt szál, amely anyjához kötötte és a szkíta még csak nem is kérette magát.

Navigálás a bejegyzések között

És ez volt az a másik, amivel a gyermek szívébe belopta s Iulianosszal egész életére megszerettette magát: a tudás a valaha-tudott-és tudni-érdemes dolgok: minden memorábiliák tudása; a hellén Kinyilatkoztatás — úgy, amint egyháztudósunk, Hésziodosz nékünk tudnunk adta, hogy mint lett a Megköpült világból a Rend világa, a khaoszból a koszmosz; és mint lett a Rend megköpült világából a gigászok, titánok, lapithák, laisztrügonok, kentaurok, drüászok-hamadrüászok — az istenek szép gyülekezete az ég ormán, hol a tetszésjog a törvényalkotó, a kronoszi, zeuszi Kény és Kedv mint lett a napirend mindenkori, világalkotó juriszprudenciája.

Hogy mint léptek elő a rejtett tudás gubójából a bölcsek s hogyan lett sorra-rendre az egyik a másikának ellentmondást kiváltó elve s egyúttal, miért repedik a lábízületek, gubóból-gubóra elébújva-s egyik a másikból kifeslőn, mint lehetett emez ízületi térdfájdalomkezelés enkapszulatóriuma.

Hogy mint következett emez amabból, Hérakleitoszból Empedoklész, Demokritoszból Epikurosz, Püthagorászból Platon — s mint feslett ki az miért repedik a lábízületek égenúszó világából — Plotinosz urunknál — a teljes Uranoszban a mindfelséges Egyedülvaló Egy — — — — mely az ízületi rugalmasság-készítmények Bizonnyal van tudója annak is és ha szavadat nem felejted, Euszebiosz püspök atyád majd annak is útjára igazít, Iulianosz.

De ne feledd, herceg úr, ha ezt vagy mást kérdezni találnál, gyermek a felnőtthöz így nem intézheti szavait: övnél feljebb rá szemedet nem emelheted, nem szép dolog. Az Atya jónéven veszi, ha kissé meggörnyedsz és lesütött szemmel jársz lépcsőn, utakon, átriumodban — — hogy fel ne bukjam?

Lóbetegségek

Hanem azért is. Csak üres kéve emeli magasra szárát, elégszer hallhattad.

  • HM-EüM együttes rendelet A jogszabály mai napon
  • Autoimmun betegség alternatív kezelése – weso.hu
  • Gyermekgyógyászat | Digitális Tankönyvtár

S ha így lészen járdallásod, hosszútűréssel, szigorral, nádpálca elkerüléssel, iparkodós kiérdemléssel bizonnyal elérkezel majd a bölcsek ahol már igen várnak: a bölcselet propülaiájáig… …Ó! A mézesszavú Mardoniosz! Aki engem kézenfogva vezetgetett, leste lépegetésemet, ótton-óvott, intten-intett, sivalkodó ostorhegyesemnek körmöst osztott, feddése fájdalmával dícsérete édességét felejthetetlenné tette — Mardonioszom, ki engem elvitt a bölcselet Propülaiájáig!

miért repedik a lábízületek

Patricius családhoz illő, tágas latin villa: rómaias tuszkulánum terpeszkedett a közepén s ha a nyírottas park körülötte soha, egy napra se nélkülözte a rabszolga nyesőollóját, a periméteren tul sem volt semmi elhanyagolva. Minden szerszámot ügyeskén forgatott, még ami nagy és nehéz volt apró termetéhez képest — azt is; négyféle törője volt a rögök, göröngyök szétveréséhez a szőlőtő alatt, okoskán rendelkezett, hová verjék a szőlőkarókat s maga igazgatta-kötözte a felfutó tövet, hogy a lécrácson szerteágazva — jól járja-érje nap és levegő a fürtöket.

Köpönyeg sors

Túlontúl szemérmes volt hozzá, hogy elárulja; hiszen az igazi, a valami-felséges gyönyörűség benne az volt, amikor palotát-majort-szőlőlugast maga mögött hagyva, kilépett parkjából és leereszkedve az erdei ösvényen, a vízmosáson át megüdítette szomját valamelyik forrásából — mert kettő is volt egymással szemközt s ha lett volna olyan ráigéző ereje, Iamblikhosznak miként, ki tudja, hátha neki is előjött volna a két halhatatlan, Erosz és Anterosz, hogy megölelgesse — s utána könyvével a sziklán felkapaszkodva, mely egyúttal a nyaralóbirtok véghatára volt, a sasbérc toronyfokára hágjon, melynek lapályos élén letelepedett és elhevert nem volt az sem elhanyagolt, a kiserdő, gondosan irtották karmolós tüskéjét-bozótját s inkább afféle vadkert, amely azért a parkhoz tartozott; de amit a források hűs-barlangos táján nem kapott meg az erdőtől, azt idefenn a sasbérc mohafutotta kövén megkapta: a kilátást szerette ezt a kilátást, véghetetlenül szerette.

Valami nagy nyugalom miért repedik a lábízületek meg, amit nem tapasztalt sehol, soha, később se, amikor miért repedik a lábízületek élete sasbércére. Ez a bithüniai — ez volt az igazi, ez a hangtalan látvány, a Propontisz panorámája a lába előtt s a lábikráján is, hermészi saruszárnyak bizseregtek nemhiába érezte utóbb Oltalmazóját, Hermész Pszükhopomposzt oly közelvalónak — hogy saruszárnyain akár már felröppenhetett volna… Oly szabadnak érezte magát, amilyen szabad államfogoly csak lehet szétrakta, amit magával hozott s kényelembe helyezkedett a sziklán kertészkedő rabszolga ilyenkor közelíteni sem mert: tudta — a hercegfi leparancsolja.

Mikor mit adott mellé Mardoniosza a könyvtartó scapában, hol Hérodotosz ijedelmes híradásain szórakozott a messzi Hüperboreákról, kerékemberekről, kutyafejűekről, lótuszillaton élőkről, természettől féllábon ugrálókról; hol meg imádott Homéroszát ejtette elő a bükkfatokból-s göngyölte ki, hogy ott olvassa — nem ahol elhagyta, hanem akárhol: mert fejből fújta már. Egyideig maga elé mormolva, majd hangtalan — ami hallatlan dolog volt s lelkivezetője, Euszebiosz püspök atya szerint istentelen varázsolás.

Elsőnek Julius Caesar próbálkozott vele, hogy hangtalan olvassa és ne mondja ki, mi szemén át a miért repedik a lábízületek tolul s így elhallgassa, mit rejt a tekercs.

Lehet, hogy érdekel